Tegnap láttam a Moonfall (holdhullás) című filmet. A történet arról szól, hogy egy biológiai élőlényt útálló, nem biológiai MI. megtámadja a Holdunkat képező „emberszerető” mesterséges intelligenciát, ami miatt az a Földbe zuhanna elpusztítva minden életet. Az előzmények feltárása során kiderül, hogy a jó MI, a rossz elől a mi galaxisunkba menekült. A Nap rendszerébe érve, az itt lévő anyagból „létrehozta” az életre alkalmas Földet, ami körül pályára állt. Majd a magával hozott genetikai kóddal benépesítette azt. (pán sperma elmélet) Tulajdonképpen nem a Nap a mi „Teremtő Istenünk”, hanem a Hold. Az első civilizációk is a Holdat tekintették a Földi természet, (bióta) létrehozójának. Ha van ebben a fikcióban valami igazság, akkor ezt a Holdunk mélyén kell keresni. Nem értem miért preferálják a Marst, amikor már jártunk a Holdon? Annyit kellene lefúrni a Holdon, hogy kiderüljön milyen vastag rétegben van rajta holdkőzet, vagyis van e alatta MÁS?
Igen ezzel kapcsolatban írtam, hogy "eddig semmilyen képet nem találtam róla, legalábbis, ami értékelhető". Máshol írják ezt a szovjet repülőgépet, ami ott áll az ősi kövezeten (de miért nem közli a képet is?)
Olteanu egy korábbi 1968-as cikkében, ami szintén a földönkívüliekről szól, de más témában közli a végén, hogy két francia magazin, Charroux egy könyve, és még vagy 2 másik szerző könyve nyomán írta a cikket. Ezek nem is volnának érdekesek annyira, mert írja, hogy használt egy New Yorkban 1965-ben kiadott angol nyelvű képes füzetet, amit Fitzimura és Juszuke Matszamura (Yusuke Matsumura) írt. A dátum alapján is arra gondolok, hogy ezt használta a Yundum-reptérről szóló cikknél is.
Olteanu nem ír dátumokat, de gyanítom, hogy Fitzumura 1963-ban járhatott Gambiában, amikor újjáépítették a repteret. Hogy ezt a témát miként melegítették fel 40-50 évvel később az ufóhívők a neten, nem jöttem rá. De mivel semmilyen bizonyító erejű adat, sőt kép sem található erről nagy, barnára üvegesedett táblákról (legalábbis nem találtam), úgy arra hajlok, Fitzimurát egyszerűen átejtették, csőbe húzták a helyiek, hasonlóan sok régi egyiptomi turistavezetőhöz, akik mindenféle hülyeséget magyaráztak régebben az óvatlan amerikai turistáknak. Legalábbis ez még mindig barátibb megoldás Fitzimura számára, mintha azt állítanám, hogy ő találta ki az egészet!
Juszuke Matszamura (1929-2000) érdekes figura volt, tőle kapott Kazancev dogu-szobrocskát. Írt egy tanulmányt a Palenquei-kőlapról. George Hunt Williamson is nagy barátja volt, 1961-ben előadókörútra hívta Japánba.
A nagy háború előtt a japán iskolásoknak azt tanították, hogy Hirohito császár Amateraszu napistennő leszármazottja. Matszamura - aki japán nacionalista volt - ezt csak annyival toldotta meg, hogy Amateraszu egy földönkívüli lény volt. A császár csak 1989-ben halt meg!
Az ilyen párosításokkal mindig kell egy egészséges kételyünk legyen! Úgyhogy csak óvatosan!
Az ötvenes években még az őskori sziklarajzokon fedeztek fel szkafanderes űrutazókat, hogy a sisakjukon "antennák" voltak. Közben évtizedek teltek el és tudjuk bármilyen antenna a sisakon felesleges. Ahogyan mobiltelefonokról is eltűntek az antennák. Nagy kőteraszokat kerestek, hogy azt mondhassák ez űrkilövőbázis vagy leszállóhely volt. De a holdraszállás óta tudjuk ilyesmi nem is kell egy fejlett, bolygók közt közlekedő civilizációnak.
De ahogy a mi technikai fejlettségünk fejlődik, asszerint találnak az ősinknél is hasonlókat. Legjobb példa erre a mobiltelefon, amiről a 60-as évek ősűrhajózási főmuftijai mit sem tudtak, most meg sorra fedezik fel régi képeken, rajzokon, szobrokon.
Hasonlóan fejlődött a 4. típusú találkozások "áldozatainak" emlékezete: az 50-es években elraboltakat az akkori mi szintünknek megfelelő műszerekkel "operálták" meg, míg ötven évvel később érdekes mód az elrabló kis szürkéknek már lézerrel, meg MR-hez hasonló készülékekkel vizsgálták, operálták az elraboltakat.
Valójában akik ilyeneket fedeznek fel (helikoptert, generátort, tekercset, tankot, stb) ősi ábrázolásokon, szegényes a fantáziájuk (ahogy Dänikené is). Egyszerűen azt a kultúrát sem ismerik, aki hátrahagyta. Nem tudják, hogy ott mire alkalmazhatták volna, s csak a mi civilizáción jelenkori vívmányaival hasonlítgatják. Szegényes fantáziájukkal meg sem értik kifejleszthettek egészen más technikákat, mint a miénk. Pont ezért nem is értünk olyan civilizációkat sok esetben, mint Tiahuanaco.
Írtam már erről egy hosszabb posztban, de itt van belőle:
De ez elég „forró” területe a kutatásnak, s nekem vannak kételyeim is, ahol inkább újabb leletekre, utalásokra várok. Épp ezen okok miatt, megpróbálom óvatosan kezelni, hogy zseblámpát, zsebrádiót, voki tokit, tévét, helikoptert, tengeralattjárót, antennát és hasonlókat keresgessek régi egyiptomi babiloni, kínai vagy maja képeken. Jellemzően, ahogy mi technikánk fejlődik, így fejlődnek a botcsinálta kutatók keresési mintái is. A hatvanas években még karórákat fedeztek fel ókori domborműveken, az istenek karjain, a hetvenesben voki-tokikat, kazettásmagnókat, ma meg mobiltelefonokat, tableteket, s mi lesz ötven év múlva?
Már 1973-ben Walter R. Fuchs tudománytörténész is „Däniken-játékot” emlegetett egyik könyvében: „Ez a módszer egyáltalán nem olyan ötletes, mint ahogyan az ember az első pillanatban gondolná. Ezt mindenki akár saját maga is kipróbálhatja. Nincs szükség másra, mint egy minél vastagabb, bőven illusztrált művészettörténeti könyvre, és egy kis technikai félműveltségre. Önök meg fognak lepődni azon, hogy a régi egyiptomiak, maják és kínaiak képein mennyi gyújtógyertyát, zseblámpát, rádiókészüléket, telefont, antennát, bombát stb. látnak majd.”
Éppen csak a lényeget felejtettem ki: Jebel Barkal, mint a hivatalos napisten szülőhelye - a hely, ahol a nubiaiak és az egyiptomiak megállapodtak abban, hogy a szent tűz hivatalos energiája itt fog megnyilvánulni előszôr a Földön...
Csak az ottani alagutaknak kell utánanézni, ha ennek a hipotézisnek van alapja, és bizonyítéka, akkor az ott lesz.
Jebel Barkal ahol kísérleteztek, hogy megmentsék az emberiséget a sötétségtől.
Kicsit merésznek tűnő elképzelés, de van benne ráció.
...Fényföldnek” nevezett gízai komplexum mindhárom piramisát emellett egy hatalmas, 10 m-es védelem övezte. külső kerületi fal (most megsemmisült), az úgynevezett „Varjú fala”; és az egészet az óriási Szfinx vörösre festett alakja figyelte, akinek arab neve Aboulhol vagy Abou Chawl – jelentése „a terror atyja”. Félelmetes és tiltott zóna volt.
A külső kerületet „Varjú falának” nevezték, mert ilyen közel repülhetett egy varjú. (Ha életben akart maradni.)
Mivel a madarak különösen érzékenyek a nukleáris sugárzásra. Amikor 1986-ban Csernobili katasztrófa történt arról számoltak be, hogy a környéken madarak hullottak le az égből. Ez az oka annak, hogy Jáser könyve feljegyezte, hogy amikor Ábrahám „tüzet rakott a templomban” Urban, a közelben lévő összes holló meghalt. A későbbi görögök az ilyen helyeket „ Avernus” -nak nevezték , amely „fekete ködök” vagy gőzök területe. /Ahol a madár sem jár/
Talán ez az oka annak, hogy a piramisok még a modern időkben is furcsán "sterilek" voltak – az egyetlen élőlény, amellyel a korai felfedezők találkoztak, a denevérek voltak, amelyek furcsán érzéketlenek a nukleáris sugárzásra. És ez az oka annak, hogy a helyi parasztok féltek az illahat „gonosz szellemektől” – ez nem vallásos tiszteletet, hanem inkább világi félelem volt: a láthatatlan sugárzástól.
Azon morfondírozik a srác, hogy az a ház izé bent a piramisban, ugyanaz nagyban, mint amiket itt-ott lerajzolgattak még az ókori egyiptomiak és ugyanaz illetve ugyanolyan, mint amiket ma is használunk, az az erősáramú inzulátor?
Próbáltam utánanézni a Yundum kifutójának. Az 1960-ban magyarul kiadott A Föld országai c. könyvben Gambiáról írják: "A koronagyarmat székhelye, Bathurst (6000 lak.), a Gambia tölcsértorkolatában fekszik, kikötője a folyón épült, amely a torkolattól 250 km mélységig 2000 tonnás hajókkal járható. A fővárostól 24 km-nyire fekvő Yundumlégiforgalmi központ."
Bathurst neve ma Banjul. Yundum repülőterét 1942-43-ban a britek építették acél pallókból, ahogy azt construct is írta. Erről írják, hogy az egészet 1963-ban újjáépítették és ma is használatban van.
Mocsári jól írta, hogy már az figyelmeztető jel kellett volna legyen, hogy se Däniken, se Hancock nem foglalkozik Yundum "ősi" repterével. Most belenéztem még egy csomó munkába, főleg amik be vannak digitalizálva nekem, és a keresővel próbáltam Yundumra találatot kapni, de olyanok, mint Kolosimo, Bergier, Charroux, Kazancev, Gorbovszkij, Hutin, Keel, Tarade, Childress, Foerster, Sitchin, vagy Harold T. Wilkins, egyike sem említette! A netes találatok szinte mind csak jelenlegi blogok, youtubos videókra mutattak, hogy az ősi reptér hatalmas kőlapjait fedték le aszfalttal. Így elég érthetetlen volt Kernbach 1970-es rövid szösszenete a reptérről! Az a különös, hogy a kereső feldobott egy cikket a romániai "Vörös Zászló" napilap (Steagul Roşu) 1969. február 9. számából. A szerzője Stefan Olteanu (aki talán egy történész, és a lap "Léteznek földönkívüliek?" sorozatában írt cikkeket). A cikk címe: A yundumi repülőtér rejtélye (lásd a cikket legalul). Ráadásul 1969-ben még csak hat éve történt a leszállópálya felújítása.
"Bathurst még soha nem volt ennyire forgalmas. Még akkor sem, amikor mandinka vagy woloff pásztorok járják Bakant vagy Serrekundát a zebucsordáikért. Az egész azokkal a rejtélyes idegenekkel kezdődött, akik két napja állandó párharcot vívtak a Marina és a Wellington Street sarkán. A pletykák szerint repülőteret akarnak építeni. Gambiának még nincs repülőtere. A yolai Hamalisok boldogan dörzsölik a kezüket. Lesz még dolguk bőven. De az északi városrészekben nagy az aggodalom, a legjobb földeket elveszik, visszamennek a kevés banánültetvényre, az agyagbányák körüli vörös, nyirkos földekre.
Hatszáz embert alkalmaztak, és már másnap elkezdődött a munka, intenzíven. A hivatalnokok sietősre vették a dolgot. A kifutópályának szeptemberre kellett elkészülnie. A buldózerek pedig hatalmas föld- és kőhullámokat mozgattak. Hirtelen azonban megálltak, éles, fémes, tehetetlen nyikorgással. Visszavonultak egyszer, aztán újra...
James Brown mérnök éppen a fürdőszobában volt, amikor meghallotta a csengőt, és gondolatban átkozta az ajtóban álló férfi kitartását.
- Yellstone úr kéri, hogy azonnal jöjjön a repülőtérre
- Yellstone úr várhat - morogta mogorván Brown.
- Az ügy nem tűr halasztást. Yellstone úr utasított, hogy közöljem önnel, hogy a felfedezés megdöbbenti majd a világot. Yellstone úr... Brown a fülét babrálta. Mit fedezett fel Yellstone? Egy mamut agyarát? Egy olyan hallgatag ember, mint ő, nem vett volna tudomást róla. Egy őskori falut? Nem valószínű, hogy bárkit is megdöbbentett volna.
- Várjon egy percet - mondta a sofőrnek. Harminc perccel később már a repülőtéren volt. Yellstone odarohant hozzá. Diadalmas arcát látva Brown felnevetett:
- Mit találtál, öregfiú? Az aranyszálat? Válasz nélkül Yellstone beugrott a sofőr mellé.
- A keleti szektorba - mondta gyorsan, ravaszul kacsintva a szemével.
Ikedo Fitzimura most először érkezett Bathurstba. Kíváncsiskodva nézett körül, miközben leereszkedett a gép lépcsőjén. A kis, makulátlanul fehér repülőteret lila virágzó fák vették körül. Körös-körül hatalmas, durva, tökéletes simaságú tér. Még egyszer megnézte a billenőtetőket, és onnan tovább a hangárok felé. A hatalmas, barnás, mázas lapok mintha egyetlen tömböt alkottak volna.
- És mégis, uraim - folytatta Fitzimura -, a Yundum repülőtér, a világ legolcsóbb repülőtere, lehet, hogy a nyolc-kilenc évezreddel ezelőtt élt, talán több is, vagy más bolygókról egy időben érkezett látogatók ajándéka a mi nemzedékünknek, szuperemberektől. Az utóbbi esetben el kell ismernünk, hogy földönkívüli űrhajósok már többször leszálltak a yundumi repülőtéren. Ez tűnik az egyetlen hihető hipotézisnek, amely megmagyarázza a hatalmas, tökéletesen csiszolt, mázas, hibátlan geometriai formára vágott táblák létezését. Engedelmükkel, uraim, felidézem néhány társunk álláspontját. A geológusok azt állítják, hogy hasonló üvegesedett képződmények - tektitek - Észak-Afrikában, Latin-Amerikában és Ázsiában is előfordulnak. Feltételezik, hogy ezek a képződmények vulkáni eredetűek. A vulkanológusok azonban kizárják vulkáni eredetüket, egyszerűen azért, mert a tektitképződéshez sokkal magasabb hőmérsékletre van szükség, mint a kitörő láváé. Másrészt kozmikus eredetüket is kizárják. Az érv? A tektitek szerkezete jelentősen különbözik a Földre hulló meteoritok vagy aszteroidák szerkezetétől. Marad egy utolsó hipotézis: a Yundum kozmodromot, ha szabad így neveznem, földönkívüli látogatók építették, a kozmoszból szállított nyersanyagból. Még pontosan meg kell állapítani, hogy milyen a tektitek szerkezete, és az ismert lemezek közül melyek azok, amelyeknek az összetételében ezek az elemek megtalálhatók. Ezek után ? Már csak egy dolgunk maradt, ami emberi és ezért nagyon egyszerű: folyamatosan bővíteni tudásunkat! Vajon hányan tudják a Yundumnál leszálló turisták közül, hogy milyen rejtélyt rejtenek azok a sima, barnás színű lapok, amelyekre sietve lépnek, miközben a kijárat felé tartanak?"
(A kivastagítás tőlem van.) Azt nem tudom, minek keveri ide a tektiteket, hogy azokkal mennyiben mérhető a hasonlóság, hiszen azok ezekhez a kőlapokhoz mérve nagyon picik. Az meg a Fitzimura sületlensége, hogy a reptér anyagát talán a kozmoszból hozták. Fitzimura neve nem volt ismerős, de Olteanu egy másik cikkében együtt említi Zolotovval és Juszuke Matszamurával, s ez utóbbi a kozmikus jelenségeket kutató japán társaság, az 1957-ben alapított Kozmikus Testvériség Társaságának vezetője volt, az orosz Kazancev jóbarátja.
(Még az is felvetődött bennem, hogy egyáltalán ugyanarról a helyszínről lenne szó, amit a britek a háború alatt építettek és 63-ban újjáépítettek? és amit a Mocsári itt képeken mutogatott? Mindenesetre jellemző, hogy eddig semmilyen képet nem találtam róla, legalábbis, ami értékelhető.)
Nyilvánvaló, hogy Olteanu vagy Kernbach is valamilyen nyugati anyagból szedték az információikat, talán egy 60-as évekbeli ufológiai szaklapból vagy valami hasonlóból.
Persze, valószínűleg nincs alapja, tök mindegy. Feltűnt azonnal, hogy Danikent és Hancock-ot se érdekelte a dolog. Nyilván, nem véletlen. Ha időben rátaláltam volna a Yundum brites cikkre a wikipédiában, akkor szóba se hozom. Megért egy misét.
Neked talán valószínűtlen dolog 4km-es felszállópályát építeni acéllemezekből, de ez egy közismert hadászati eljárás, ráadásul rengeteg dokumentum, fénykép is fellelhető ilyen objektumokról.
Miközben "pontosan illesztett, barnára égetett monolitikus kőtömbökből" épített, több kilométeres, sehonnan sehová se vezető ősi utakról nincsen semmiféle bizonyítékunk. Pusztán fantazmagóriák vannak, amelyek irományról irományra terjednek, mint valami fertőzés.
A yundumi reptér esetében valóban tényleg kutatásokra lenne szükség. Szerintem valószerűtlen, hogy a britek legalább 4000 méter hosszan, acéllemezekből repteret építsenek maguknak az akkori fronttól elég távol (minek ilyen hosszan)?. Valszeg voltak brit munkálatok
Szakrális táj mely Unesco műemlékekben bővelkedik: közel száz kőkör, temetkezési halmok, stb.
"a Kr.e. 3. század és a 16. század közötti időszakra utalnak" "Az emberek is gondolhatták, hogy kell az égieknek egy "út" amit tisztelettel és várakozással felajánlottak és megépítettek."
Látom, nyitott a kérdés. Ezzel egyet lehet érteni. A NASA biztos tudja az igazságot. Érthető, hogy a világot hallgatásban tartják.
Gambia 2003 első felében vásárolta meg első repülőgépét, egyetlen Szu-25-öst Grúziától.
Az egyetlen Szu-25, amelyet Georgia adott el Gambiának. A Szuhoj Szu-25, a NATO Békalábnak nevezi, egy közeli légi támogatást nyújtó sugárhajtású repülőgép, amelyet a Szuhoj Tervező Iroda tervezett és gyártott a Szovjetunió korszaka óta 1978-ban. A Szuhoj a szárazföldi erők ernyőjeként való feladatának ellátására. A Szu-25 egy GSh-30-2 30 mm-es ágyúval van felfegyverezve. A 11 keményponttal rendelkező repülőgép két R-60-as (AA-8 "levéltetű") vagy egyéb lég-levegő rakétát tud szállítani önvédelmi célból, valamint különféle általános célú bombákat, kazettás bombákat, ágyúkat, rakétákat, lézer- irányított bombák és levegő-föld rakéták.
Mert állítólag van egy kép, amelyen ez a repcsi az ominózus őskövezeten parkol. Még nincs meg a kép.
Szakrális táj mely Unesco műemlékekben bővelkedik: közel száz kőkör, temetkezési halmok, stb.
"a Kr.e. 3. század és a 16. század közötti időszakra utalnak" A mínuszokért hozzáteszem, hogy nem kell feltétlenül le- és felszálló pályákban gondolkozni. Mindenki dobja el a borotvát. Az emberek is gondolhatták, hogy kell az égieknek egy "út" amit tisztelettel és várakozással felajánlottak és megépítettek.
Mandics György ebben írja: "...mellé ők „valódi“ reptereket is vélnek illeszteni, mint a Navigátor-szigetek vörös platója, a Bathurst melletti Yundum röptér ma is használt „barnas, olvadt kőlapokból álló kifutópályái", vagy az ainuk által mutogatott terasz, melyre „őseik szálltak le az égből“! (KERNBACH, id. mű. 225, 48. 1.)."
Victor Kernbach Enigmele miturilor astrale c. 1970-ben kiadott könyvből vette a Yundumra vonatkozó részt: "De még rejtélyesebb a Bathurst (Gambia fővárosa) közelében lévő Yundum repülőtér, amelyet a légitársaságok mindenféle felújítás nélkül használnak, mert ez a legautentikusabb "repülőtér", amely az ókorban épült, hatalmas barnára égett lapokból."
Kernbach hogy honnan vette azt nem tudom, de nyilván 1960-as évekbeli az információ, vagy még korábbi?
De, hogy írod: "egy ősi, megalitikus időkből származó űrrepülőgép (Vimánáknak stb.) kifutópálya"... Most ez az űrrepülőgép átjött ide világokon, mi a fenének neki egy kőből eszkábált kifutópálya? Hiszen a mi űrhajóinknak se kell kifutópálya a Holdon vagy a Marson. Nagyjából az 60-as évek elejéig gondolhatták, hogy kell ilyesmi egy űrhajónak, s talán akkoriban találta ki egy újságíró az egészet erről a 2. világháború idei korábbi kifutóról.
Itt az aszfalt alatt nem valamiféle ősi megalitikus kőlapok rejtőznek, hanem a második világháborúban a brit légerő által létrehozott katonai reptér, amit perforált acél pallókból építettek. Csak az eltelt hetvenvalahány év során az kissé belesüllyedt már a talajba, a természet elkezdte visszafoglalni a területet.
A google maps-ban lehet nézegetni a térséget. Látni, hogy az eredeti kifutópálya legalább 4000 méter hosszú, és több helyen szélesebb, mint a NASA által leburkolt pályavonal. A nyomvonal hosszabbik végén van egy gyanús terület, ami bányához hasonlít. De az egész kőmennyiséghez képest kevésnek tűnik.
"Nem azt mondom, hogy az ősi létesítmény teljesítményben vetekedett a Nagy Piramis és a Szfinx projekt monumentalitásával, de elképesztő munka kellett ennek a létrehozásához is. "
Főleg akkor, ha a közelben nemtalálható kőbánya. Vagy létezik?
Tényleg, nem is gondoltam volna, hogy van bolygónkon egy ősi, megalitikus időkből származó űrrepülőgép (Vimánáknak stb.) kifutópálya kb. 3700 méter hosszan, kb. 29 méter szélesen! Különösen a második feltöltött képen látszanak a régi, monolitikus (nem beton!) építkezés nyomai. Nem azt mondom, hogy az ősi létesítmény teljesítményben vetekedett a Nagy Piramis és a Szfinx projekt monumentalitásával, de elképesztő munka kellett ennek a létrehozásához is.
Yundum, Gambia nemzetközi repülőtere a XX. század végén épült, ősi, megalitikus alapokon a NASA segítségével, az újrafelhasználható Shuttle-ek leszállására. A repülőtér kifutópályáját nem kellett megépíteni, hanem csak aszfaltozni, mert az már létezett. Agondosan illesztett, homokszínű monolit kőlapok "évszázadok óta ott vannak", ahogy a helyiek mondják. Érdekesség, hogy a kifutópálya nem minden kőlapját fedték le aszfalttal – néhány az elején és a végén fedetlenül maradt. Kiderült, hogy a modern pályaszakasz kisebb, mint az ősi (a modern, legmagasabb követelményeknek megfelelő kifutópálya kifutójának hossza 3600 méter).
Szerintem egyértelmű, hogy a Nibiru mítosz a Vénusz mítosz egy tőről fakadnak... mondjamazt, ugyanarról van szó, csak a sumérok "picit" felütötték a sztorit különféle fantazmagóriákkal... ami végülis mitológiába belefér...
"Schwarz hozzáteszi a saját elméletét is: a dodekaéderek elkészítése talán egyfajta mestervizsga volt, amivel egy kovács a tudását, tehetségét reprezentálta."
Szerény véleményemszerint is egy mestervizsga, egyfajta "diploma" lehetett a dodekaéder. A hadsereg csak akkor alkalmazta a (hadmérnök) jelőltet, ha előttük elkészítette a vizsgamunkát.
A sumér anyagban sokkal több információ van a Vénuszról, mint a Nibiruról. Egy olyan bolygón, ami olyan nagy távolságban kering a Naptól, kétséges hogy kialakult volna az élet, sőt értelmes élet. A naprendszeren is láthatjuk milyen érzékeny dolog az élet kialakulása, mennyire kedvező körülmények kellettek hozzá. Ez a Föld mellett szinte csak a bolygónk ikertestvérére, a Vénuszra lehet igaz. Sitchin nem számol Atlantisszal, de szerinte az istenek sokfelé bányászkodtak, stb. dolgok miatt az elméletét kiejtettem. (Mindenesetre a Nibiruval igazán sosem foglalkoztam.)
Az hogy csak viszonylag nem rég, pár ezer éve történt katasztrófa a Vénusszal, az ellen nem mond semmi: hogy mennyi a vulkán rajta, a "kráterezettsége", sem a hőmérséklete, légköre, stb. Ha egyszer egy egész bolygó szét tud robbanni, mint a Phaethon a naprendszerben, úgy ez semmi. Ezt utóbbiról is írtam már. Egyfajta titkos lehetőség, B-változat, vagy gondoljatok amit akartok:
Kodolányi János Vízözönét én amikor katona voltam, akkor olvastam (és a Mózesről írt regényét is). Kodolányi vízözönében a Hold közelit a Földhöz. Várkonyi Sziriatja hatott a regényre, de Várkonyira meg Hörbiger, Fischer, Eugen Georg munkái a feltornyosuló tengerekről, leeső holdról. De ha megfigyeled vannak benne pikkelyes, úszóhártyás humanoidok, ami meg Dacqué hatása.
Gyakorlatilag olyan nagyok és szerteágazók ezek a témák, amiket itt felvetettem sok év alatt, s ha belegondolok, mindig van, amikről nem szóltam. Igaz, már 15 éve (2009-ben) is írták itt egyesek, hogy biztos valami hatvanas, antivárius-féle öregúr lehetek (pláne hogy 23 éve írok ide a fórumba, 2001 óta). De megnyugtatok mindenkit, van még időm, még most se vagyok hatvan éves! Nem telik ez a fránya idő. Úgyhogy majd meglátjuk...
Persze, hasonló gondolataim vannak. Némely sci-fi történetben/filmben is visszaköszön ez (pld. mikor az ember űrhajósok a majmok bolygójára jutnak, s pillanatok alatt elvesztik technikai előnyüket, s beszélő gépekké válna a majmok számára).
Az ezoterikus hagyományok, Homérosz és más ókori írások vittek arra, hogy létezett egy földönkívüli csoport, egy nem homo sapiens faj a Földön a prehisztorikum és az ókor határán. De nem úgy ahogy az "Ősi idegenek"-ben mutogatják, ahol szinte már szállóvendégek az idegen űrhajósok a föld minden zugában (nagy köveket, meg bennük lévő lyukakat mutogatva bizonyítékként, meg tanítómestereket emlegetve, s innen lehet tudni, hogy csak amatőrök).
Pár alaptézisem volt arra az esetre, ha elfogadjuk, hogy a múltban valóban jártak a Földön idegenek:
1. nagyon kevesen voltak.
2. egy idő után eltűntek.
Azt feltételeztem, nem úgy a "világűrből", pár galaxistól arrább indultak útnak, mint az űroperákban, mert szerintem nem kifejezetten egészséges céltalanul vándorolni a galaxisokban és persze energiaigényes (hibernálva vagy nemzedékeken át szaporodva valami űrgömbben).
Biztos vagyok benne, hogy a "közelből" kellett érkezniük. A naprendszerben azonban nincs lakható bolygó a Földön kívül - jelenleg. Csak 3 hely lehetséges: Mars, Vénusz és a hajdani Phaethón bolygó (ha az valóban létezett). Az ideérkezettek inkább "menekültek", semmint "telepesek" vagy "gyarmatosítók" voltak, ugyanis nem volt utánpótlásuk! Azaz valami történt az anyabolygójukkal.
Úgy gondoltam, hogy ez a bolygó leginkább a Vénuszt lehetett, amivel valamilyen katasztrófa történt Ogügész vízözöne idején, a pályájában és mozgásában, sőt nappal is világított az ősi feljegyzések szerint. Még a fellépő üvegházhatásról is tudtak. Úgy gondolom, a mítosz mondja meg az igazat a Vénusszal kapcsolatban, s nem a tudomány, ami csak arra szolgálhat, hogy igazolja majd az emberiség emlékezetét. De a tudomány, a mai fejlődés mellett, talán a 23. században lesz ott, hogy komolyabb eredményei legyenek a Vénusszal kapcsolatban (jelenleg még a földi geológiai dolgok, mint hegyláncok keletkezése, Antarktisz vagy az Arktisz eljegesedése, pólusok elmozdulása, tektonikai kérdések, stb. dolgok is tudósi viták tárgyát képezik).
