málta6

Szeretem Charles Pellegrinónak a Vezúv kísértetei című könyvét. Szeretem, mert hatalmas ismeretanyagával, mégis a “normál” ember számára is foghatóvá tudja tenni világegyetemünk 13,7 milliárd évvel ezelőtti kialakulásának és 4,5 milliárd éves földünk történetét. És miközben láttat és meghökkent, csak a tudományos elme ugrásaival képessé váló következtetéseket von le, állít párhuzamot napjainkkal:

“ha nem következett volna be a minószi (krétai) civilizáció szívében Théra (Szantorini) szigetén az emberi emlékezet legnagyobb robbanása (= Kr. e.  1628), Augustus (római császár) idejére az ember leszállt volna a holdra…”

???

Itt jó pár dolog magyarázatot követel. S ezeket sok sok oldalról közelítve meg is teszi nevezett könyvében.

• valami történik. Az evoluciós fejlődésben tapasztalható átmenet nélküli hirtelen változások, eltűnt fejlődési szakaszok, kipusztult élővilágok mögött mindig megjelenik valami hatalmas természeti erő: egy meteorit, vagy aszteroida becsapódása, vulkánkitörés, szökőár/özönvíz, globális klíma változások/ jégkorszakok*…illetve ezek egymásból fakadó együttese.

* Jelenleg is tartó jégkorszakunk utolsó nagy eljegesedése 75 ezer éve kezdődött és tízezer éve ért véget. Most az utolsó interglaciálist írjuk.

Mivel könyve alaptémája a Vezúv Pompejit elpusztító kitörése, s hogy mennyire gyenge és hatástalan a civilizáció a geológiai támadásokkal szemben, az ismert vulkánkitörések által felszabadult (pusztító) energiákat ugyancsak elképesztő táblázatban foglalja össze :

Csak a fenti táblázatból 2 összehasonlítás: a példában szereplő thérai (v. thirai) vulkán kitörés/robbanás ereje ezerszer nagyobb volt, mint Pompejit és Herculaneumot örökre elpusztító kitörésé, és min. egymilliószor nagyobb a hirosimai atomrobbanásnál! Másképpen megfogalmazva, megfelel egy globális atomháborúnak. A grönlandi jégrétegekben kimutatták a thérai vulkáni kitörés porát.

• A Théra-i vulkánkitörés hatására a sziget nagy része egyszerűen eltűnt, melyet  sokak a legendák tengerbe süllyedt, virágzó Atlantiszával azonosítanak.
  Merthogy a régmúlt eseményei hozzánk többnyire legendákon, sokszor kibogozhatatlanul a mesék anyagával keveredve jutnak el, őrződnek meg az emlékezetben. Hiszen Gutenberg találmánya még a messzi jövő, a 15. század ajándéka, s ha léteztek is előtte írásos emlékek, sem az írástudók száma, sem a forrásoké nem elegendő.
  Így csupán azok a dokumentumok maradtak/ maradhattak fenn, amit kellően széles körben másoltak, s így különböző formákban átmentődtek korunkra. A Zsoltárok könyvének sorai között mintha az emberiség ködbe veszett őstörténetéből hozna vissza felvillanásokat, a Jelenések könyve apokaliptikus leírásai számos elemében azonosak a Pompeji pusztulásából fennmaradt emlékekkel, vagy a thérai példára visszanyúlva, az Egyiptomot sújtó 10 csapásból legalább hármat tulajdonítanak ennek a vulkánkitörésnek.

• •       “Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami megtörtént, ugyanaz, ami ezután is történik; és semmi nincs új dolog a nap alatt. ” (Biblia)

Konkrétan a meghökkentő, régészeti leletek alapján néhány általa citált példa:

→ a bronzkori Thérával azonos korú egyiptomi sírban talált siklórepülőgép-forma játékmadár szárnyának tervezője legalább annyit tudott az aerodinamikáról, mint a Wright testvérek
→ egy elsüllyedt római hajóban talált (lelőhelye szigetéről) antiküthérai szerkezetnek nevezett műszer, a világ első ismert mechanikus számítógépe.
A Kr. e. 205 előttről származó szerkezet, mely a mai gépkocsik sebességváltója elvén működő áttételeivel olyan funkciókat tud, mint a 20. század első analóg számítógépei!
→ Kr. u. első századi (Kolumbuszt jócskán megelőző) római hajóroncsot találtak Brazilia partjainál (1982.)
→ a herculaneumi házak alatt húzódó vízvezetékek, szövevényes csatornahálózat, a közfürdőt működtető kazánok, ma is működőképes szelepek, fémcsövek rendszerét egy korát megelőző lángelme alkotta. A fürdők jobban felszereltek és fényűzőbbek voltak az ezredforduló countryklubjainak többségénél (és ezeket a fürdőket átlagemberek, sőt rabszolgák is látogatták). Ilyen technológiai-építészeti fényűzéssel, amilyen Pompejiben és Herculaneumban látható, legközelebb majd csak a tizenkilencedik századi Európában találkozhatunk, az átlagpolgár pedig legfeljebb a huszadik század közepén élvezhet hasonló életfeltételeket. (Újra felfedezvén a víztisztítás és csatornázás jelentőségét.)
→ Amikor Titus trónra került és a Vezúv kitört, Róma már majdnem ott tartott, hogy toronyházakat (8 emeletes házai már voltak) építsen vasból, cementből és üvegből (Herculaneum tengerpartra néző házai üveg tolóajtókkal voltak felszerelve Kr. u. 79-ben ) ….A Colosseum vermeiből lifttel vonták fel az arénába az állatokat. Ezután már a gőzzel működő felvonók (és nagy teljesítményű vasművek ) sem sokáig várattak volna magukra.

Mindezt miért tudjuk ilyen részleteiben? Mert a Vezúv kitörése ezeket a városokat mintegy időkapszulába vonta. Herculaneumban néhány töredék másodperc alatt meghal minden, ami él. Még a baktériumok is. Így az áthatolhatatlan vulkáni láva és hamuréteg alatt nem munkál semmi organizmus, amely lassan átalakítaná a szerves anyagokat. Látjuk a megterített asztalon a kenyeret, a diót, az olajbogyót. És minden mást, amit évszázadok alatt a felejtés kitörölt az emberiség emlékezetéből, egészen a 18. század eleji véletlen felfedezéséig.

S amiről ilyen elragadtatással ír Pellegrino, sok minden megvolt már a minoszi civilizációnál is, 1500 évvel korábban. A Wikipédiából:

A korai minószi civilizáció idejére megjelentek a szabályosan tervezett városok, építőanyagként használták a téglát és a köveket, ismerték a fémművességet és a szépen kidolgozott ékszerek készítésének módját. A korai civilizáció ezután ismeretlen okból hanyatlásnak indult.
Az i. e. 2000 és i. e. 1450 közötti kort szokás aranykornak is hívni, ekkor érte el csúcsát a minószi civilizáció, amely a (színes falfestményekkel díszített) palotaépítésekben is megmutatkozik. Ismerték a padlófűtést; vízvezetékeket, csatornákat és fürdőket építettek.

A kivédhetetlen természeti erők hatásán kívül persze egy-egy társadalom meggyengülését, eltűnését, kipusztulását okozhatják más belső- és külső folyamatok, események is, mint pl. a gazdasági válságok, polgárháborúk, járványok, külső támadások stb. De előfordulhat az ellenkezője is, amikor egy társadalom hosszú időre bezárkózva, valós időben nem gyakorol közvetlen hatást külső környezetére. Ilyen pl. Kína.

Kína ősi civilizációja, amelynek számos jelentős találmányt köszönhet az emberiség, a minószinál is korábbról tartogat “leg”-eket, amik magába zárkózott társadalmának következtében sokszor csak későbbi korokban váltak ismertté. Így sok mindenben nem csupán századokkal, de ezer évekkel is megelőzte a világ más pontjain még felfedezésre váró, ugrásszerű fejlődést eredményező dolgokat. Itt csak a Kr. e 5000-3000 évre datált selyem feldolgozás, lakk használat (használati tárgyakon, csakúgy, mint a nők körmein!), mellett a Kr.e 4000-3000-re visszanyúló hagyományos kínai orvoslást szeretném kiemelni,  amely már ismerte és használta a zöld penész csírátlanító hatását (Fleming a penicillint a 20. században fedezi fel), az akkupunktúrát, és leírták számos betegség diagnosztizálását és kezelését, s bonyolult sebészeti beavatkozásokat is végeztek.

Kína vonatkozásában jellemző földművelés, amely a népesség letelepedésével járt, több innovációt eredményezett, melyből talán a legismertebb, a növényi rostok feldolgozásából nyert papír. De feltehetőleg az első gyúrt tészta is itt készült, i.e 6000-ben, kölesből. S ha már konyha: a cserépedény, de még a (csontból faragott) villa is itt írja kezdeteit. 2012. év nagy felfedezése volt egy kelet-kínai barlangban talált 19-20 000 éves, azaz a jégkorszak (!) idejéből talált főzőedény. (Tudósok eddig úgy gondolták, a korai cserépedények csak tárolásra voltak alkalmasak.)

Azaz tényleg nincs új a nap alatt, legfeljebb csak nem tudunk róla. Minél távolabb nézünk vissza a történelemben, annál hiányosabbak az ismereteink, s ahová már az írásos emlékek nem nyúlnak vissza, a régészet pedig csak kevés támpontot ad, valószínűsíthetően gyenge a képzelőerőnk. (Ennél keményebben: elvakult felsőbbrendűséggel szemléljük a múltat.)

Így történt Máltán is. Ott van egy piciny sziget, s rajta hihetetlen mennyiségben hatalmas megalitikus* épület maradványok az új kőkorszakból. (*mega= nagy; lit/lithosz=kő)

Ámulunk a gigantikus kövek alkotta máltai templomok romjai előtt, amelyek ősibbek, mint az egyiptomi piramisok, vagy a mindenki által ismertebb Stonehenge.

A legrégibb, szabadon álló prehisztorikus kőépületek különleges egyetemes értékének elismeréseként az UNESCO 1980-ban a Gozon található Ġgantija 2 templomának, majd 1992-ben további öt, Málta szigetén található (Ħaġar Qim, Mnajdra, Ta’ Ħagrat,
Ta’ Skorba, Tarxien) kőkori templomnak adta meg a világörökségi besorolást. Az Unesco kiemeli ezen épületek sokféleségét formájában és díszítésében, miközben mindegyik komplexum egyedülálló építészeti mestermű, amely szerkezetében jelentős műszaki tudásról és megvalósításában magas szintű kézműves jártasságról tesz tanúbizonyságot.

Valahogy megint bukfencet vet fejünkben a történelem órák kőkorszaki, kőbaltás barlanglakó emberének képe, miközben szemünk előtt az 5600 évet számláló óriás kövek malter nélküli, egymásra simuló architektúrája, díszítése, grandiozitása. Ehhez több kellett, mint félvad, gyűjtögető – vadászó emberek kóborló csoportjai. Ez bizony, azon kívül, hogy fogalmunk sincs, hogy tudtak ekkora kőtömböket kifaragni, megmozgatni – az bizonyos, hogy ez minimum több száz ember* összefogott, szervezett munkáját igényelte. Arról nem is beszélve, ami csak föntről látható, az alaprajz, lóheréhez hasonlító, félkörökből összeálló ívei, sok esetben az asztrológiával összefüggésbe hozható tájolások.

*S ekkor nem éri el a 30 milliót sem a föld lakóinak a száma, szemben a mai 7,5 milliárddal!

Mi is történt, történhetett itt építésük idején, a neolitikum, vagyis a csiszolt kőkorszak folyamán? Erről bizonyosat nem tudunk, csak spekulációk, és különböző elméletek vannak, azok is igen óvatosak.
Málta történetírása szerint Málta első telepesei mintegy 7000 évvel ezelőtt, úgy Kr. e. 5200 körül jelentek meg. A legelfogadottabb elképzelés szerint a közeli Szicíliából csónakokon érkeztek, ahonnan háziállatokat, gabonát, agyagedényeket és tűzszerszámot hoztak magukkal. Nyomaik a Għar Dalam (értsd: sötét barlang) barlang feltárása félmillió év kövületeit őrző, felső, záró rétegeiből kerültek elő. A neolitikumi Málta még melegebb és mindenképp párásabb éghajlattal rendelkezett, s felületét természetes növénytakaró borította. Termőföldhöz is az őslakók valószínűleg úgy jutottak, hogy felégették erdeiket, ami fokozatosan elindította a sziget erózióját, s az édesvíz készlet csökkenését.

Az első lakókról nem sok direkt adatunk él, valószínűleg békés telepes életmódot folytattak, fegyvereket sem náluk, sem a következő civilizációnál nem leltek az ásatások során.
A Kr. e. 4100-2500 közötti következő időszakban, amit a templomépítők korának neveznek, jött létre az az egyedülálló sűrűségben fennmaradt megalitikus kultúra, amely még ma is lépten-nyomon felidézi az őskor messze letűnt világát Máltán. A szigeteken szétszórtan mintegy 30-35 helyhez köthető megalitikus emléket találunk, a legjelentősebbek Kr. e. 3600- 2500 között épültek. Hogy építőik egy átalakult kultúrájú őslakosságból kerültek-e ki, vagy új hódítók jöttek (akik leigázták, vagy épp elpusztították az itt élő első máltaiakat) nem ismert. Sokan itt szintén egy Szicíliából érkező új hullámra voksolnak, mások, a Földközi tenger térségéből, Kisázsia területe felől gondolják jönni a templomépítőket. Számomra utóbbi mellett szólna az a tény, hogy azóta felfedezték és elkezdték feltárni (1995-2014) a törökországi Göbekli Tepe mívesen megmunkált körtemplomait, melyek korát nagyjából 12 000 évre becsülik, azaz ott már több évezredes hagyományra támaszkodhattak.

Tizenkétezer év, vagyis még keményen a jégkorszak! Csak magamat ismételhetem, és Thomas Mannt tudom újra idézni: “Mélységes mély a múltnak kútja.”

Ezen templomok szerepét bizonyos szertartási-kultikus, és társadalmi találkahelyekként, afféle fórumokként, evés-ivással is egybekötött ünnepek színhelyeként szokták meghatározni. Erre a templomok alaprajza is utal. Mindegyikbe a homlokzat középpontjában álló, három hatalmas kőtömbből épült (trilithon) kapun át jutunk egy nyitottabb ovális udvarba, amely maga a közös rész, a találka hely, ahonnan kisebb apszisok nyílnak, ám ide már az eddigre tagozódott társadalomnak csupán kiválasztott rétegei (főpapok stb.) juthatnak csak be.
A templomok falai kétféle helyi mészkőből épültek. A befelé dőlő külsőt, és a belső járófelületekre döngölt vékony torba réteget egy keményebb mészkőféle (korall∼) adja, míg a belső falak, a könnyebben megmunkálható, ún. globigerina rétegből kerültek ki.
A két falszakasz között apró kavicsokból és földből feltöltés biztosítja a nagyobb stabilitást. A kövek méreteihez érzékeltetésül elmondom, hogy pl. Ħaġar Qim templománál a legmagasabb mintegy 5,2 méteres volt, és 20 tonnát nyomott.
Az építmények eredetileg fedettek voltak, a kisebbeknél a gyámköveken nyugvó, vízszintesen egymásra helyezett kőlapok segítségével (lásd ábra), a nagyobbaknál feltehetőleg fából és bőr felhasználásával zárták a tetőt.
Különböző, falak mögötti helységek, illetve az azokba vésett súgólyukak alapján orákulumok működésére következtetnek, az egyes szentélyekben oltárok, oltárok kiképzésében az áldozati állatok vére elfolyatásához kialakított járatok, lyukak találhatóak.
A templom romok között számos lelet között kőből és obszidiánból készült eszközöket, amuletteket, cserépedényeket, szexuális attribútumok nélküli kis figurákat, állat szobrokat – sokszor állati csontokból faragva – találtak.

Nagyon tetszett az itteni múzeumokban, – ellentétben minden megelőző élményemmel, – hogy itt egyes kiállítási tárgyakra (még ha csak másolatok is lehettek) ki volt írva, hogy érintsd meg! Vagyis a tapintás élményét is nyújtották a látottakhoz.

A különböző templomok falain eltérő fejlettségű ábrázolásokat találtak. Kedvelt volt a pontozásos minta, a növényi elemek, spirál, mint a folytonosság, az élet utáni élet jelképe, de egyes helyeken még fríz szerű féldomborműveket is találtak a falakon. Az értékek legtöbbjét eredeti helyükről archeológiai múzeumokba helyezték, illetve Ħaġar Qimnél az egész régészeti terület fölé (Uniós támogatásból) sátortetőt vontak, hogy megvédjék azt az időjárás viszontagságaitól.

A szentélyeket a feltételezések szerint akár gabona/termény tárolásra is használhatták, de a fellelt, sokszor igencsak hatalmas szobrok szerint a termékenység istenasszonyának építették. Tarxien temploma romjainál talált, egykor 2,5 méter magas termékenységi szobor ma már csak torzóban maradt meg, de még így is lélegzetelállító. Általánosságban a jólét jelképének a kövérség számított, ezért az e korból származó, szobor leletek jellemzően ducik, mondhatni szumó alkatúak. A szobrok érdekessége, hogy fej helyén üreget képeztek, azaz nem egyben faragták ki azokat. Több fejet találtak mint testet, vagyis a fejek cserélhetőek voltak.

A templomok nem szolgáltak sem temetőként, sem lakóhelyül, közelükben település nyomai nem találhatók. Ugyanakkor a szigeten ebből a korból két temetkező helyet is ismerünk. A Ħal Saflieni hipogeum földalatti labirintus rendszerében kialakított kultikus és temetkező helyre 6-7000 ember földi maradványait helyezték el, s mai ismeretek szerint az egyetlen prehisztorikus földalatti temető a világon. Sziklába vájt, föld alatti szakrális terei segítenek az elképzelést kialakítani, hogyan is nézhettek ki, a szabadon álló, romokban fennmaradt megalitikus templomaik virágkorukban. A hipogeum az UNESCO világörökség része.
Ennél kisebb, ám a legkorábbi, kőbe vájt sírkamrák a szigeten az ún. Xagħrai kör néven találhatók, s itt mintegy 54 felnőtt és 11 gyermek csontjaira leltek, bár feltételezhető, hogy ezeket a kamrákat beteltük után kiürítették, hogy időről-időre helyet teremtsenek új érkezőknek.

Talán a legtitokzatosabb archeológiai emlékek Máltán az ún. keréknyomok, amelyek keletkezését a kőkorszak végére vagy a bronzkorra teszik. Elfogadható magyarázatot még nem találtak létezésükre.

És amikor Málta átlép a bronzkorba, valami történik.
Kr. e. 2500 után a megalitikus templomok építése épp olyan hirtelen megszakad, mint amilyen előzmények nélküli volt felbukkanása. Valószínűsíthetően civilizációjuk külső hódítás áldozata lett, de semmi biztosat nem tudunk.